A Vass Miklós Értelmileg Akadályozottakat Segítő Közhasznú Egyesület a 2001-es megalakulása óta a legfontosabb feladatának kiterjedt családtámogatói szolgáltatását tekintette.
Folyamatosan segítjük egymást a napi problémák megoldásában, az életet könnyítő lehetőségek felkutatásában és eljuttatásában:
az értelmileg akadályozott és képességeik miatt hátrányos helyzetben levő személyek esélyegyenlőségének elősegítése: pl. nyugdíj, ápolási díj biztosítása
érdek- és jogi képviselet ellátása: pl. gondnokság alá helyezés, emelt családi pótlék, fogyatékossági támogatás intézése
fogyatékosokat nevelő-gondozó családok támogatása, részükre csoportos és egyéni életvezetési tanácsadás: orvos- illetve kórházválasztás, közgyógyellátás és parkolási engedély megszerzése
folyamatosan keresünk megoldást az érintettek megfelelő szakorvosi és kórházi ellátására
tippek cseréje nappali, átmeneti és lakóotthon témában
házi segítségnyújtás: kölcsönös felügyelet biztosítása, kórházi látogatások
Érintett: 43 fő gondozott és 118 fő családtag.
A szülői civil szervezet elsősorban a fővárosban működik, de tevékenysége természetesen az egész országot érinti.
Az Egyesület céljai:
Az előbb vagy utóbb családi háttér nélkül maradók részére, első lépésben, 8-10 bentlakásos férőhely biztosítása
A fogyatékossággal élők számára speciális szakorvosi vizsgálatok és kezelések lehetőségének felkutatása, kapcsolatok fölvétele, adatgyűjtés, beindítása.
A projekt eredményének közzététele a létesítendő honlapon.
Jelenlegi helyzet
Ma Magyarországon fizikai és nifo-kommunikációs akadályokkal, sőt nemritkán előítéletekkel és tájékozatlansággal is meg kell küzdeniük azoknak a fogyatékossággal élő embereknek akik egészségügy szakellátást akarnak igénybe venni. Egyesületünk céljával azonosan ezen program keretén belül szeretnénk az értelmi fogyatékosok egészségügyi ellátásának lehetőségeit felkutatni, rendszerbe foglalni az informatika eszközeivel és közreadni.
Névadónk
Dr. Vass Miklós
1936. július 4-én született Újpesten. Édesapja szintén orvos, tüdő- és gyermekgyógyász volt.
A részben helyi, részben a váci piaristáknál végzett általános iskolai tanulmányok után Újpesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően felvételt nyert a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1960-ban kapott diplomát. Az első munkahelye Szombathelyen a Tüdőkórházban volt, majd 1962-ben a János Kórház akkor még működő gyermek tbc. osztályára, majd gyermekosztályára került. 1963-ban tüdőbetegségekből, 1967-ben gyermekgyógyászatból tett szakvizsgát. A János Kórházban dolgozott koraszülött, újszülött osztályon is, továbbá elismert gyermekgyógyász konziliáriusa volt a társosztályoknak. Itt kezdett el foglalkozni genetikával, majd 1971-től csaknem 15 éven keresztül mellékállásban a Schöpf-Merei Kórház genetikai szaktanácsadójaként dolgozott. E témában 1975-76-ban ösztöndíjasként Belgiumban volt.
A János Kórházból 1978-ban áthelyezéssel került az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézetébe. Itt kezdett foglalkozni a súlyos értelmi fejlődési zavarban szenvedő gyerekekkel, a családjaik és társadalmi elfogadásuk problémáival.
1988-ban alapító tagként részt vett a Magzatvédő Társaság létrehozásában. A Társaság tagja, majd főtitkárként számos cikket és szakmai közleményt írt és sok előadást tartott tudományos kongresszusokon és szakmai körben.
Emellett éveken keresztül kiterjedt ismeretterjesztő tevékenységet folytatott budapesten és vidéken elsősorban az ifjúság és minden érdeklődő "laikus" számára az emberi élet védelme érdekében az abortusz kérdésről, eutanáziáról, a sérült emberek értékéről, stb.
Bár személyétől a nyilvános szereplés idegen volt, a családokért és a nemzet jövőjéért érzett felelősség miatt vállalt nyilatkozatokat, beszélgetéseket, vitán való részvételet, interjúkat a rádióban és a televízióban is.
Ezen kívül nagyon sok családnak - gyakran már több generáción keresztül - gyermekorvosa volt. Olyan orvos, aki mindig türelmesen és derűsen, időkorlátot és fáradtságot nem ismerve segítőkész volt, és akihez mindenki bizalommal fordulhatott nemcsak egészségi, hanem lelki gondjával is.
Mind orvosi munkáját, mind társadalmi szerepvállalását, csakúgy, mint minden tevékenységét mélyen áthatotta katolikus hite, meggyőződéses vallásossága.
Hivatása minden megfogant emberélet szolgálata volt.
